A poliamóriáról beszélgettünk Havadtői Emese filozófussal és Lászlóffy Julianna pszichológussal

Kék Egyenlőség

A poliamória olyan intim érzelmi viszonyt jelent, amelyben kettőnél több fél vesz részt őszinte és átlátható módon, ebből adódóan a nem monogám kapcsolatok etikus formái közé tartozik (szemben például a megcsalással). Az ilyen hálózatszerű szerelmi viszonyok számos kérdést felvetnek, ezek közül leginkább az érzelmi és a pszichológiai dimenziót jártuk körül Havadtői Emese filozófussal és Lászlóffy Julianna pszichológussal. Bár még mindig a monogám párkapcsolat számít normának, egyre elfogadottabbakká válnak az alternatív együttélési formák. Az élethosszig tartó monogámia Európában ma már ritkaságnak számít, a legtöbb ember a szeriális monogámia mellett teszi le a garast, amely egyszerre egy monogám kapcsolatot jelent, viszont ezt a kapcsolatot felbomlása esetén újabb és újabb monogám kapcsolatok követhetik az ember életében.

A poliamória képviselői abból indulnak ki, hogy lehetséges egyidejűleg több embert is szeretni, és ehhez egy etikus nem monogám kapcsolódási formát társítani. Ezek a kettőnél több ember részvételére épülő kapcsolatok azonban leginkább csak az őszinteségre és az átláthatóságra alapozva lehetnek képesek működni. Viszont amennyiben az összes érintett kimondott vagy hallgatólagos beleegyezésével köttetnek, kiküszöbölhető a megcsalás. Fontos azonban tudni, hogy a poliamor kapcsolatokban csak azok tudnak sérülés nélkül részt venni, akik tisztában vannak önmagukkal, ahogyan az sem rendkívüli, hogy valaki az élete egy bizonyos szakaszában poliamor, egy másik szakaszában pedig monogám kapcsolatban vegyen részt. Bár a poliamóriával kapcsolatban számos, érzelmi, pszichológiai, szexuális, identitásbeli vagy akár logisztikai kérdés felmerülhet, vendégeinkkel ezúttal leginkább az érzelmi és a pszichológiai oldalra fókuszáltunk.